BBC világtörténelem / A BBC History negyedéves magazinja 10. szám

BBC világtörténelem / A BBC History negyedéves magazinja 10. szám

A címlaptörténetben lényegesen több van, mint amit az olvasó a címből sejthet. Korántsem csak a történelem legismertebb uralkodóit, hadvezéreit és politikusait jellemzik jól ismert történészek, hanem a mi Európa- és Amerikacentrikus világunkból kilépve olyan japán, kínai vagy éppen afrikai személyiségekről is adnak portrét, akiket sokunk még névről sem ismer. Természetesen a vaskos összeállításban mértéktartó jellemzést kapunk a történelem legismertebb személyiségeiről is – például Lincolnról, Churchillről vagy éppen Jeanne d’Arcról.

Ebből a számból sem marad ki a népszerű rovat: A Nagy Kérdés. Most öt szakértő a szuverenitás témájához szól hozzá: mikor és ki avatkozhat be más országok ügyeibe. A szokásos pro és kontra érvek például arról, hogy legitim volt-e eltávolítani Szaddam Huszeint Irakból?

VIII. Henrik házasságai és egyházalapítása révén híresült el, és – legalábbis Anglián kívül – a homályban maradnak államvezetői tevékenységei. A szembenálló nézőpontokat ütköztető rovatunkban most az uralkodónak az ősi ellenféllel, Franciaországgal kapcsolatos politikáját veszi górcső alá.

Napjaink egyik igen súlyos globális problémájához, a vízhiányhoz á- és különösen a megapoliszokat sújtó ivóvíz-szegénységről olvashatunk szakszerű háttér információt.

Mikor kezdődött a hidegháború? Nagyon érdekes történetet kapunk a második világháborúból: az amerikai–szovjet kooperáció első szakaszában egy amerikai légitámaszpont létesült szovjet területen . A Szovjetuniónak nagy szüksége volt akkor a tengerentúliak támogatására, ám a bizalom az ő részükről messze nem volt töretlen – a viszony voltaképpen már magában hordozta a későbbi ellentéteket. Még egy hasonló témájú cikk a számból: meggyőző érvelés amellett, hogy a szövetséges légierőnek volt döntő szerepe a návi Németország legyőzésében.

Végül egy magyar vonatkozású esszére hívjuk föl az olvasó figyelmét: Ormos Mária a trianoni diktátumhoz vezető utat részletezve erősen árnyalja azt a közkeletű vélekedést, hogy a megalázó békeszerződés alapvetően a francia politika számlájára írandó.