Az agresszióról és a sikerkereső emberről

Az agresszióról és a sikerkereső emberről

Az agresszivitás Isten adta tulajdonságunk, mint az étvágyunk vagy a vérmérsékletünk. Önmagában se nem jó, se nem rossz. Attól lesz ilyen vagy olyan, amilyen a motivációból, amilyen céllal és amilyen módon használjuk.
Az agresszivitás ott lapul a legtöbb ember, különösen a sikerkereső ember személyiségében, akkor is, ha ez kívülről nem látható. Mi, európai lelkek sikerkeresők és agresszívek vagyunk. Jó modorral, simulékonysággal, iskolázottsággal finoman eltakarhatjuk magunkat és sokféle maszkot viselhetünk, de az álarc mögött ott lapul ugrásra készen az agresszivitásunk.
Ha a személyiség egyáltalán nem lenne erőszakos, akkor csak kóvályogna, lengedezne, mint az ökörnyál az égen, akkor aligha érne el bármit is, legfeljebb ölébe pottyanna valami sikerféle. Úgy is mondhatjuk, ha az életerő hiányos, akkor a lélek erőtlen. Mert az életerő és az agresszió voltaképp ugyanaz: energia. Jól látható ez az újszülötteknél. Az életerős baba úgy ordít, mint a fába szorult féreg, agresszívan harsog. Amelyik csak nyiszog és nyöszörög, hát... annál csak reménykedhetünk, hogy idővel majd feldúsul benne az életerő. Jól kellene használni ezt az energiakészletet!
Ehhez ad segítséget a könyv. Ismereteket nyújt az agresszióról, beszél a kiváltó okokról, a testbe süllyesztet agresszióról és következményeiről, azokról, akik saját agressziójuktól szenvednek, hangsúlyozza az önismeretet, az önnevelést és az öngyógyítást. Kitér személyiségünk árnyékára, a sötét oldalunkra, és arra is, hogy kiélni vagy fékezni kellene-e agressziónkat.