Oda nem illő

Oda nem illő

„Rebeka érezte, hogy amikor valaki nagyon egyedül van és nagyon fél, akkor nincs más menekülés, mint a test, a fantáziák, az elképzelés, hogy szeretnek, ha megérintenek.” Rebeka sajátos és önkéntelenül rátörő szexuális fantáziavilággal próbál átkelni az életén, miközben belső világa összetettebb annál, mint ami azonnali lehetőséget adna vágyai szabad megélésére. A valóságot és a valóságos kapcsolódást keresi egy végletesen egyszerűsítő társadalomban, amelyik előítélettel kezeli a női szexualitást, és aligha fér hozzá a létezés mélyebb rejtélyeihez, amelyek mögötte húzódnak. Egy ember, aki mintha ősidők óta hordozná oda nem illőségét, valaki, aki ellenáll a játéknak, amit a behódolásért játszani szoktak. Valaki, aki lehetne bármelyikünk, aki cipelte már valaha a kívülállóság érzetét. Egyszerre üdítően vicces és mélyen magányos, belső és külső ellentmondásokat feloldó mű. Az Oda nem illő Tisza Kata harmadik írói ciklusának első regénye. A könyvnek nincs célja, se kimondott célközönsége, nincs ideológiája, se megfelelési vágya, se műfaji meghatározottsága. Mindössze egy kísérlet a szabad létezésre és annak egy autonóm kifejezési módjára. „A hazugságok coelhója helyett az őszinteség tiszakatáját választottam, és megpróbáltam élvezni a korommal járó permanens halálfélelem előnyeit.” (Erdős Virág: Gyávaságom története, első közlés a Litera felületén 2022. március 7-én)