Az ígéret földje felé
Ungváry Rudolf
Dimenzió
123 mm x 203 mm x 21 mm
Ez a termék az árkötöttségi törvény (1997. évi CXL.törvény, VIII/A) hatálya alá tartozik, ami azt jelenti, hogy a megjelenéstől számított 1 éven belül 10 %-nál nagyobb kedvezményt a fogyasztói árból nem kaphat rá a vásárló (beleértve az ingyenes szállítási díjat és a tündérpontot is). A kedvezmények együttesen nem haladhatják meg a fogyasztói ár 10 %-át.
Az ígéret földje felé
„Eljött a mondható dolgok ideje” – írja új könyvében Rilkét idézve az idén kilencvenéves Ungváry Rudolf. Kérlelhetetlen írói ethosza szerint az egyéni és a történelmi múlt megragadásának lehetősége a személyes és a közös tapasztalatok feltérképezésében rejlik. Ezt a programot, a valóság mind teljesebb rekonstrukciójára való törekvést következetesen vállalja az 1980-as évek vége óta megjelenő irodalmi műveiben.
Az ígéret földje felé összegző gyűjtemény, amely az utóbbi években született prózai írásokból válogat. Izgalmas család- és helytörténeti nyomozásai során az elbeszélő újabb és újabb megfejtendő titkokba botlik, de sosem adja fel: ha a kutatható tények elfogynak, vagy a véletlen, vagy a képzelet segít magyarázatokra lelni, kitölteni a réseket.
Nem szűnnek azonban azok a fájdalmas hiányok, amelyek a szeretett társ és a szülők halálával keletkeznek az ember személyes történetében. Ungváry Rudolf megrendítő őszinteséggel veszi számba a veszteségeket, a feltámaszthatatlan múltat és az ígéret földje felé távolodó arcokat.
„...hatéves koromig többször is nyelvet váltottam. Nem őrzök egyetlen közvetlen emléket sem arról, hogy milyen volt ez a felejtés és újratanulás. De ha felnőttkoromban, évtizedekkel később az emlékezés állapotába merülök, egyre közelebb kerül hozzám egy megrendüléshez hasonló, egész lényemet betöltő érzelem. Olyasmi, ami a csend és a megszólalás között van.”
Ungváry Rudolf 1936-ban született Budapesten. Egyetemi hallgatóként részt vett az 1956-os forradalomban, ezért 1957-ben Kistarcsára internálták, és csak 1959-től folytathatta újra gépészmérnöki tanulmányait. Dolgozott vasesztergályosként, a Vigilia filmkritikusaként, információs mérnökként, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársaként. A rendező rendszerek és a fogalomelmélet kutatója. Az Örley Kör és a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja. 1959-től kezdve írt a második nyilvánosságban. Elbeszélései és publicisztikái a felszabadulása, 1989 óta jelennek meg rendszeresen. 2011-ben Füst Milán-díjat, 2019-ben Szépíró-díjat kapott.