Vadakat mesélek

Vadakat mesélek

Kedves Olvasó!

Régi és új vadászhistóriák ezek. Bodrogi Gyula hetven éve járja az erdőt és figyeli az állatok és az emberek viselkedését. Sokszor le sem akasztja válláról a fegyvert, megelégszik a cserkeléssel, hiszen az oroszlánt elég lélekben elejteni, a többi ráadás. A vadnak amúgy sincs puskája. Ez Bodrogi erkölcsi alapállása.

Történetei amolyan Esopus-féle jellemrajzok, amelyek egyszerre szólnak vadakról és vadászokról, és nem a szerző hibája, ha az összehasonlításbólrendre az állatok kerülnek ki győztesen. A szerző bölcs öniróniával mesél vadkanvadászatról és üregizésről,baklövésről és fácánozásról, elvtársakról és úrhatnám kocavadászokról,közben felvillantja a szülei, egy-egy nagy színész portréját, elmagyarázza mi a vadászláz, az őzhívás. Főz is néha, káposztás fácánt, nyúlpástétomot és mégszámos ínycsiklandó ételt.

Ebben a könyvben annyi életszeretet, olyan mély ember-, és állatismeret, annyi humor rejtőzik, hogy aki belekezd, akkor is végigolvassa, ha eddig soha nem vett a kezébe vadászkönyvet. Ezért ajánlom nyugodt szívvel a vadászat ellenségeinek és a vadászat szerelmeseinek egyaránt.

Vinkó József