FRIDERIKUSZ ÉS HAJDÚ SERPÁJA VOLTAM

FRIDERIKUSZ ÉS HAJDÚ SERPÁJA VOLTAM

Friderikusz Sándor és Hajdú Péter. Hogyan vált ez a két sztár a magyar média meghatározó alakjává? Ki adhatna erre a kérdésre hitelesebb választ, mint Dömsödi Gábor, aki hosszú éveken keresztül dolgozott velük együtt, az első szakmai lépéseiktől fogva segítve, követve pályafutásukat. A könyv természetesen szubjektív módon ad magyarázatot, hiszen az író az egyik főszereplővel némiképp elfogult. Mindig is kiemelkedő tehetségnek tartotta, ezért nagyra értékelte őt, és emiatt hibáival szemben is elnézőbb. A másik főszereplőt ugyanakkor a kezdetektől fogva fenntartásokkal kezelte, és még akkor sem tartotta barátjának, amikor már látszólag remekül kiegészítették egymást, és jól ment a közös munka. De a szerző megpróbál igazságos lenni. Bemutatja a kedvelt szaktárs hibáit, és keresi a másik erényeit. Eközben szembesíti magát azokkal az okokkal, amelyek miatt ő maga nem lett olyan sikeres, mint közvetlen munkatársai.Dömsödi Gábor a magyar televíziózás két kimagasló nézettségű műsora, a Friderikusz Show és a Névshowr kulisszatitkaiba is betekintést nyújt. Történeteiből nyomon követhetjük Friderikusz és Hajdú pályafutását a kezdeti lépésektől a sztárrá válásig. A személyes élményekkel átszőtt fejezetekben egyaránt találkozhatunk valódi televíziós személyiségekkel, és olyanokkal, akiket végre jó lenne már elfelejteni. Eközben átélhetjük, hogyan lett szocialistából közszolgálati, majd kereskedelmi- bulvár ez a médium. Tananyag ez a könyv a feltörekvő sztárjelölteknek, és szórakoztatóan érdekes olvasmány mind a rajongó, mind a távolságtartó tévénézők számára.   Részlet a könyvből: VÉGRE HIVATALOSAN IS MEGISMEREM HAJDÚ PÉTERT, DE A NEVÉT MÉG MINDIG NEM JEGYZEM MEG . A Telemázli a mi műsorvezetésünkkel még négy évet ment, nézett volt és nagy  népszerűséget hozott. A csapat profikból állt, tudtuk, hogy felvétel közben  nem szabad leállni, bármi is történik, mert ez egy nyereményjáték, folyamatos  felvétellel, közjegyző által hitelesítve. Nagyon figyeltünk tehát és nem is igazán  hibáztunk. Két kedves és szép lány javította az összhatást, a tévétornában  népszerűvé vált tornászlányok, a Fejes ikrek: Erika és Mara. Erika Varga Miklós  énekes, Mara pedig Gréczy Zsolt újságíró felesége.  Amikor egyszer a forgatókönyv szerint Erikát kellett felkonferálnom, a takarásból  hirtelen Varga Miki bújt elő.  Gondolom, arra számítottak, hogy leállok, és megkérdezem, mit keres itt, de  nem ezt tettem. Nem álltam le.  Mondtam, hogy Miklós, Erika férje, így családban marad a fizetése, és  megcsináltattam mindent Miklóssal, úgy mintha a felesége lenne ott. Erre nem  volt felkészülve, de becsülettel helytállt. Hozta a szerepét, feldöntött és elrontott  mindent, amit csak lehetett, de én rettenthetetlen voltam. Akkoriban ment  ugyanis Friderikusz átveréses műsora, és ekkor már biztos voltam abban, hogy  ehhez készül a felvétel és a barátom akar leégetni. Nagyon meg akartam felelni,  ezért aztán Miki nem tudott kilendíteni a szerepemből. Ez így ment néhány kínos  percig, amikor megjelent egy fiatalember, kezében mikrofonnal, és elmondta,  hogy ez az egyik „nóném” kereskedelmi tv átverős műsora, és ők most Dömsödi  Gábort akarták jól megtréfálni.  – Meglepődtél, Gábor? – kérdezte.  – Miért lepődtem volna meg, hiszen tudtam róla – mondtam.  – Tudtál róla?  – Hogyne tudtam volna, hiszen délelőtt órákig próbáltuk veled – válaszoltam.  – De ez nem igaz – mondta Hajdú Péter, mert ő volt az ifjú műsorvezető.  – Persze, hogy nem – válaszoltam –, de ez volt az én átverésem.  Így ismertem meg „hivatalosan” későbbi munkaadómat, Hajdú Pétert.