BOLONDOK HAJÓJA

BOLONDOK HAJÓJA

Egy német hajótársaság Vera nevű gőzöse 1931 augusztusában kifut a mexikói Veracruz kikötőjéből, s kezdetét veszi egy közel háromhetes utazás, melynek végállomása a németországi Bremerhaven. A fedélzeten félszáz utas: amerikaiak, mexikóiak, spanyolok, svájciak, németek. Akad közöttük gyártulajdonos és arisztokrata, kishivatalnok és tanár, festő és táncos - az utazás összezártságában egyedi arcú, mégis időtlenné vált embertípusok. Lent a fedélközben nyolcszáz ember tartózkodik: férfiak, nők, gyerekek megalázó nyomorban és zsúfoltságban. Kubai ültetvénymunkások, akiket hazatoloncoltak európai hazájukba. Bár a regény lényegében az első osztályú utasokról szól, minduntalan felvillan - és szimbolikus feszültséget teremt - a fedélköz "lenti" világa. Szerelmek, pletykák, gyűlölködések és szimpátiák, találkozások és szétválások: a hajóút mindenki számára tartogat izgalmakat - és drámai feszültséget egyaránt. A fasizmus kapujában álló Németország jelenik meg ezen a vak hajón: gőg és antiszemitizmus, tehetetlen intellektus és vak értelmesség, elhatárolódás és kirekesztés keveredik e zűrzavaros időket élő emberek lelkében, amelyek egyéni drámaként öltenek testet az amerikai írónő regényében. Így válik a könyv címe egy középkori allegóriára utalva a "bolondok hajójává", azaz az élet és a társadalom jelképéve.