Taposiris Magna 1998-2004 /Alexandriai magyar ásatások

Taposiris Magna 1998-2004 /Alexandriai magyar ásatások

„A 20. századi kutatóknak sikerült közelebb kerülni Taposiris titkaihoz, de csak az egyes részletekhez.

Kutatónknak fel kellett dolgoznia az Isis-Osiris óegyiptomi mitológia Plotemaios - kori változatának, kultuszának, művészi ábrázolásainak fellelhető leírásait, s az ábrázolásokkal kapcsolatban valóságos ókori nyomozati anyagot hozott össze.

Egy példa: A Nílus Mozaikja az ókori Praneste szentélykörzetében egy namphaetum, később Isis - szentély padlója volt. Készítője Démétriosz, alexandrai művész, aki az uralkodójával Rómába emigrált Kr. e. 163-ban. Hányatott sorsú mozaikját – többször felszedték, átrendezték, az utóbbi időkig az ókori Egyiptom tájképi feldolgozásának tartották.

Vörös Győző szellemesen bebizonyítja, hogy a kép nem délre tekintve a Nílus völgyét ábrázolja, hanem nyugatra tekintve a Földközi-tenger és a Mareótisz-tó közötti világot, vagyis az ő kutatásainak helyszínét. Felidézve a Ptolemaios-kori Khoiak-fesztivál eseményeit, azonosítja a környezet építményei közül az Osiris vonatkozású kőtornyot és az isis-temenoszt.”
*

„Ezt a mozaikot mindezidáig számos kutató igyekezett magyarázni, de az interpretációs kisérletek egymástól jelentősen eltérő eredményekre jutottak. Vörös Győző először meggyőző érvekkel igyekszik cáfolni a korábbi kutatók nézeteit, majd pedig hasonló körültekintéssel próbálja meg bizonyítani a saját véleményét: a mozaik tulajdonképp Alexandria környékét ábrázolja.

A bizonyítás legérdekesebb része az, amikor Taposiris Magna topográfiájának ismeretében szembesíti a mozaikon látható épületeket, azok elhelyezkedését a területen található romokkal és kimutatja, mégpedig minden kétséget kizáróan, hogy a mozaikon Taposiris Magna képe látható.

Ezzel nemcsak egy eddig sokat vitatott kép értelmezését sikerült megoldania, hanem egyszersmind egy váratlan segítséget kapott a további ásatásai folytatásához is: nem saját fantáziája és az építészet állnak rendelkezésére az egykori állapotok rekonstruálásához, hanem egy, az eredeti állapotot mutató kép is.

Ugyanakkor azt is el lehet mondani, hogy e mozaik esetében nagy vonalakban sikerült az alexandriai Démétriosz képének teljes történetét a keletkezésétől kezdve napjainkig nyomon követni, és nagy vonalakban rekonstruálni.

Ezzel ez a könyv nem csak az építészettörténetnek, hanem a művészettörténetnek is igen nagy szolgálatot tett.”

*
A „Taporisis Magna Alexandriai Magyar Ásatások” című ezen kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik az építészettörténetnek is, és a művészettörténetnek is egyaránt nagy szolgálatot tevő műben foglaltakat mélyebb kontextusban is szeretnék megismerni és tanulmányozni.