MAGYAROK KARÁCSONYA §K

MAGYAROK KARÁCSONYA §K

„Mélységes mély a múltnak kútja” - kezdi Thomas Mann a József és testvéreit. Hát akkor tessék - tessék, ott van a rengeteg hely, a múlt mélységes mély kútjában. S talán a sok - sok önkéntes kivonulás összeáll majd hamarosan valami mássá, mint a jelen. Mert ez lenne a cél ugye, s lehetőség kalasnyikovok nélkül. Ez lenne a cél, mert másképpen marad a végtelenül unalmas, retardált valóság.

Ahol nem hogy József és testvéreit, de már semmit sem kell elolvasni. Bizony felebarátaim, jó, ha tudjátok, hogy az írásbeliség megszűnőben van. Ha lesz utókor, az úgy fog emlékezni erre a civilizációra, mint az sms - nyelvezet civilizációjára, amelyben ötszáz szóval kényelmesen leélhető volt az egész élet.

S a pitiáner kisszerűség olyannyira győzedelmeskedett, hogy már a bűnök sem az igaziak...”
*

... „Húsz éve még azzal a nekiveselkedéssel indultunk, hogy majd mi meghaladjuk a borzalmas huszadik századot. S ez elhatározásnak nem is rossz ám. Csak abban tévedtünk, hogy majd a huszonegyedik jobb lesz.

Nem lett jobb. Minden ízében rosszabb lett. „Ami van, széthull darabokra.”...
*

„Lássuk be: a világ, amit összehoztunk magunknak, megérett a pusztulásra. Ugyanis nem nagyon maradt benne tisztelhető és nem nagyon maradt benne bizonyosság...”
*

Részletek a „Magyarok karácsonya (2. és 5.)” című fejezeteiből:

„Kolozsvár főterén karácsonyozott az Isten. Egy szál gyertya világánál, egyedül. Mihály arkangyal is elment azon az estén, Mátyás király is ott hagyta.
Egy szál gyertyáját a király lábaihoz tette az Isten.
- Állj ki a térre Nagy Király, s kiálts megálljt a gyalázatosságnak... - suttogta az Isten, mert értette, hogy kell most már végre egy új Messiás...”

„De egyszer mindig megszólalnak az ősi dobok, a táltosok előállnak, és akkor aratni fog a halál. Iszonyatos pusztító erő van Ady Endre boros, önsorsrontó, mámoros éjszakáiban. Kelet hercegei vagyunk mindahányan. Örökéletűek. Csak önmagunkba hallhatunk bele. Meg is tesszük. De egyszer feltámadunk. Talán egy karácsonyon...”