Az utolsó papírrepülő

Az utolsó papírrepülő

Krulik Zoltán zenész (a Makám alapítója és vezetője) második könyve, önéletrajzi ihletésű rövidpróza kötete közel tíz éve termése. Az egy-két bekezdésnyi egységekből álló szövegfolyam fő motívuma az ősök megszólaltatása. Ezek nyomán tárul föl a kisgyermekkortól, a háború utáni időszaktól a fiatalkorig, a hetvenes évek elejéig tartó "megtalált idő" periódusa, visszafelé pedig messze, a huszadik század elejéig nyúlik. Álomszerű emlékezés, a gyermeki fantázia féktelensége, a gyermeki tudatban továbbélő korabeli olvasmányok, családi hiedelmek, valamint a megidézett korszak, az ötvenes évek valóságos félelmekkel teli világa és képtelensége különös interferenciába lépnek egymással.
A gyerekkori történések helyszíne főként Tatabánya. A rohamütemben épülő iparvárosra leginkább fertályai megnevezéseiből - Alsó- és Felső-Galla, Bánhida, stb. - ismerhet rá az olvasó. Villanásnyi képek erejéig feltűnnek a nyaralások helyszínei: Hévíz, Hajdúszoboszló, a zuglói ház egy letűnt világ nyomaival. Később Pannonhalma válik a középiskolás gyermek számára igazodási ponttá, a sok szenvedésen átesett, méltóságteljes szerzetesek révén.
Természetesen gördülő, mégis újabb és újabb meglepetéseket tartogató szöveg Krulik Zoltán emlékezés-füzére. Érződik rajta, hogy szerzője zenészként komponálta írását: dalszerű ismétlődések-újrakezdések, lassítások-gyorsítások, general pausá-k, kadenciák, átcsúszások beszédmódok közt, tér-idő-beszélő-váltások modulációi visznek előre. E megérlelt szövegfolyamot végigélve, másként közelíthetünk majd a zenészi életműhöz is.