Édes Anna /Életreszóló regények 17.

Édes Anna /Életreszóló regények 17.

"- Te, egy novellatéma jutott az eszembe - szóltam. Egy tökéletes cselédlány, aki végül is meggyilkolja a gazdáit. - Nagyszerű - mondta rá Dide, azon nyomban. - Nagyszerű novellatéma. Mindjárt fel is jegyzem - és fogta az előtte fekvő naptárát, arra írt gyorsírással néhány jelet. [...] Másnap azután mindjárt hozzá is fogott a novella megírásához, s a novella nőtt-nőtt, és valami nagyszerű lett belőle..."(Kosztolányi Dezsőné) "Talán egy falusi cselédlány lehetett a mintája, akit évekkel ezelőtt egy nyári délelőtt lestem meg az utcán, valami budai ház kapujában, amint fehér fogával beleharapott egy zöld almába. Akkor önkéntelenül eltűnődtem, milyen lehet ennek az élete és sorsa. Ez az almába harapó lány gyakran kísértett. Valószínűleg ez a kristályosodási pont." "Én az Édes Anna írása alatt - nem tudom, miért - mindig a temetési szertartás latin verseit mondogattam és énekeltem. Ez azonnal visszazökkentett hangulatomba. Ez volt az alaphangja. A fönséges, ókori versekből merítettem erőt." (Kosztolányi Dezső)