A KELTÁK ÉS A KERESZTENYSÉG

A KELTÁK ÉS A KERESZTENYSÉG

A kelták és a kereszténység (Scolar vallástörténet)
J. R. R. Tolkien szerint a „kelta” jelző egy „varázstarisznya”, amelybe bármi belekerülhet, és amelyből szinte bármi kijöhet. [...] Minden lehetséges a meseszerű kelta hajnalban, amely nem is annyira az istenek hajnala, mint inkább az értelemé.

Az élvezetes és olvasmányos könyvben Ted Olsen a romantikus legendák és a valóság szembesítése által vezeti be az olvasót a kelták különös világába. A keresztény hittel való kapcsolatra fókuszálva meséli el Írország olyan fontos személyiségeinek a történetét és misszionáriusi tevékenységét, mint például Patrick és Columbanus. A könyvben a régmúlt történelme elevenedik meg, a szereplők történetén keresztül pedig örök érvényű kérdések fogalmazódnak meg.

Szemelvények:

Asztali etikett

„Még ha nem is folyt vér, a vacsora egy visszatetszést keltő rendetlenségnek tűnhetett egy görög vagy római vendég számára. Diodórosz részletesen leírja, hogy a kelták milyen rövid szakállat viseltek, bajszuk azonban még szájukat is eltakarta. »Ebből következően – panaszolta – bajszuk belelóg az ételbe, amikor pedig isznak, az ital úgy folyik át rajta, mint egy szűrőn.« Poszeidóniosz azt kifogásolta, hogy bár a kelták tisztán étkeztek, olyanok »mint az oroszlánok, teljes végtagokat tartanak mindkét kezükben, és úgy harapják le róla a húst«. És folyton húst ettek: hatalmas mennyiségben, üstben főzték vagy nyárson sütötték, hozzá kevés kenyeret adtak, és gallonszámra itták az alkoholt. »A gallok mértéktelenül hozzászoktak a borhoz – írta Diodórosz. – Hígítás nélkül isszák, és mivel feneketlen vágyuk kielégítésére mérték nélkül fogyasztják, lerészegednek, és kábulatba zuhannak, vagy mániákus düh vesz erőt rajtuk.« Az alsóbb néprétegek búza- és mézsört ittak. A kelta törzsek hírhedtté váltak