A telhetetlen agy - Hogyan győzzük le az állandó sóvárgást és becsüljük meg azt, amink van

A telhetetlen agy - Hogyan győzzük le az állandó sóvárgást és becsüljük meg azt, amink van

Miért kívánom annyira az egészségtelen ételeket? Miért lógok annyit a közösségimédia-oldalakon? Miért zsúfolom tele a lakásomat felesleges tárgyakkal? Sokan tettünk már fel magunknak hasonló kérdéseket, és tűnődtünk el azon, miért olyan nehéz leküzdeni ezeket a rossz szokásokat. A jó hír az, hogy a hiba nem bennünk van. Michael Easter, az emberi viselkedés fáradhatatlan kutatója szerint a sóvárgás, a szüntelen információéhség és a felhalmozás évezredek óta velünk vannak, ám abban a formában, amelyben valaha a túlélésünket szolgálták, ma már csak hátráltatnak minket, elhízáshoz, túlfogyasztáshoz, függőséghez és szorongáshoz vezetnek. Éppen ezért új módszereket kell találnunk, amelyek átkeretezik a gondolkodásunkat, s ehhez Easter kivételes embereket, tudósokat, felfedezőket és újítókat hívott segítségül. Az ő történeteik, kiegészülve a legfrissebb tudományos eredmények ismertetésével, mindannyiunk számára hasznos inspirációt nyújtanak ahhoz, hogy elhagyjuk a rossz beidegződéseket, és új értelmet találjunk az életünknek, amely túlmutat a céltalan fogyasztáson és felhalmozáson. „Michael Easter zsenialitása abban rejlik, hogy képes adatokkal megerősíteni az ösztönös megérzéseinket. Sokak élete vált jobbá neki köszönhetően.” Dr. Peter Attia „Általánosan elfogadott nézet, hogy az emberi történelem java részében […] az állandó vágyakozás és fogyasztás tartott életben bennünket. Olyan kihívásokkal teli időkben kellett fejlődnünk, amelyekben egyvalami volt közös: a hiány. Mindaz, ami nélkülözhetetlen a túlélésünkhöz, mint például az élelem, az információ, a befolyás, a tulajdon, az idő, az élvezetek – és még sok minden más –, szűkösen állt rendelkezésre, nehezen volt hozzáférhető, vagy éppen rövid ideig volt elérhető. Azok maradtak életben és örökítették tovább a génjeiket, akik többet akartak. […] A témába vágó kutatásokból kiderül, hogy ez a fajta gondolkodás nem feltétlenül célravezető egy olyan világban, amelyre immár a bőség jellemző. Gyakran nem a javunkat szolgálja, és külső erők is megpróbálják kihasználni, hogy a döntéseinket befolyásolják. A hiányszemlélet az önsorsrontó viselkedés alapja, amelytől látszólag nem bírunk megszabadulni, és amely miatt képtelenek vagyunk testileg-lelkileg fejlődni, boldogok lenni és kiteljesedni.”