Pokolhegy

Pokolhegy

Szále László 1943. január 7-én született Ráckevén. Eredeti végzettsége népművelő és könyvtáros. Több mint 40 éve újságíróként ismert. A Népművelés című szakfolyóiratnál kezdte, majd négy évig a Magyar Ifjúság, nyolc éven át az Élet és Irodalom rovatvezetője volt. Rendszeresen ír a Mindennapi Pszichológia című szaklapnak, alkalmanként a National Geographic-nek és a Gramofonnak.
Fontosabb szakmai díjai: Táncsics Mihály-díj, Pulitzer Emlék-díj, Pethő Sándor-díj, Erzsébet-díj, Magyar Lajos-díj, Hevesi Endre-díj, MÚOSZ Aranytoll életműdíj.

Pokolhegy Ráckeve egyik „külvárosa”, főleg szegények – cigányok és nem cigányok – lakják. Ahogy a szerző írja: „Számomra tenger-gazdagságú csepp.” Ez a könyv nem helytörténet, nem is szociográfia, sokkal inkább riport, amelynek nem az itt élő cigányság a főszereplője, hanem Pokolhegy. Hogyan éltek és élnek együtt szegények, gazdagok, cigányok, nem cigányok, mit gondolnak egymásról a szomszédok, hogyan vélekednek tanárok a diákokról, diákok az iskoláról, polgárok a hivatalról, a hivatal hogyan róluk.
A cigány–magyar együttélést, melyet az ország egyik legfontosabb jövőbeli problémájának gondolok, nem a GDP fogja meghatározni, nem is kormánydöntések, hanem a felek közti viszonyok minősége. Melynek első lépése az egymásrautaltság megértése, a második pedig a másik fél problémáinak megértése. Mert ma még nem látjuk a fától az erdőt. A fa ez esetben a mi problémánk, az erdő a másoké.
Szále László kérdez, s egymás mellé állít cigány és magyar sorsokat – ítéljen az olvasó. S ha nem tud ítélkezni, nem baj. Gondolkodjon.
Izgalmas, olykor szívszorítóan szép és igaz olvasmány, és nem is elsősorban a tények miatt, hanem a szerző és a könyvében sorsukat felsorakoztató emberek – férfiak, nők, gyermekek – egymásrautaltsága és ennek megélése miatt.