MÁRIA LUJZA

MÁRIA LUJZA

Mária Lujza (Mária Terézia unokája, I. Ferenc osztrák császár, magyar és cseh király leánya) akarata ellenére lett Napóleon felesége, francia császárné. Ferenc császár kizárólag politikai-dinasztikus megfontolásokból adta hozzá Ausztria és Európa legyőzőjéhez. Napóleon maga is csak egy "előkelő hasat" keresett, aki fiúgyermeket szül neki, mivel első felesége, az imádott Joséphine nem ajándékozhatta meg trónörökössel. Mária Lujza szófogadó leányként hajlandó volt frigyre lépni a gyűlölt hódítóval - akit pedig sokáig csak Krampusznak nevezett -, feláldozta magát a Habsburg-család és a haza oltárán. A házasság azonban a várakozásokkal ellentétben szerencsésen alakult - legalábbis eleinte. Mária Lujza engedelmes asszonya, szerető hitvese lett a császárnak, és örököst szült neki. A maga módján Napóleon is szerette "friss, hamvas és naiv" hitvesét. Amikor Napóleon lemondott a trónról, Mária Lujza ismét akarata ellenére cselekedett: szomorú szívvel tért vissza fiával, a Sasfiókkal Bécsbe. Sorsuk, immár mindkettejük sorsa megint csak politikai alkuk tárgyává lett. Castelot a "Napóleon" és a "Joséphin" című műveiben kidolgozott mozaiktechnikát alkalmazva korabeli dokumentumokat, leveleket, szemtanúkat idéz, anekdotázik. Történetírói és szépírói erényei ebben a monográfiában is nagyszerűen egészítik ki egymást.