Kim Dzsongun - Az észak-koreai diktátor felemelkedése és uralma (új kiadás)

Kim Dzsongun - Az észak-koreai diktátor felemelkedése és uralma (új kiadás)

Méretes toka, ízléstelen frizura és furcsa öltözék – a nyugati híradásokban úgy jelenik meg Kim Dzsongun, mintha önmaga paródiája lenne. Kim Dzsongun azonban nem egy vicc, hanem egy, a világpolitikában megkerülhetetlen, nem mellesleg nukleáris fegyverekkel rendelkező diktatúra kiszámíthatatlan vezetője. Miközben a világ nagyhatalmai kénytelenek nagyon is komolyan venni az észak-koreai diktátort, a hírszerző szolgálatok és a közvélemény szinte semmit nem tudnak róla. Az információhiány pedig a legjobb táptalaja a képtelen találgatásoknak: tényleg odadobta a nagybátyját egy falka kiéheztetett kutyának, hogy azok falják fel? Valóban kivégeztette az exbarátnőjét? Nem. Ugyanakkor az ezekhez hasonló kompilációk miatt is itt az ideje, hogy összegyűjtsük a megbízható információkat, és áttekintsük, mit is tudunk valójában Kim Dzsongunról. Ki ez a hivalkodó luxusban felcseperedő, az előkelő svájci magániskolákat kiváló eredménnyel elvégző diktátor, akinek legfőbb példaképe Clint Eastwood, Jackie Chan és Michael Jordan, és aki habozás nélkül végezteti ki alkalmatlannak talált vezetőit? Anna Fifield könyve az észak-koreai mindennapok borzalmain túl egyedülállóan részletes portrét fest Kim Dzsongunról, és betekintést nyújt egy rejtélyes uralkodói dinasztia groteszk világába. „Nincs semmi, amit a Briliáns Elvtárs ne tudna... Tanácsokat osztogat a törpeharcsa-tenyésztéssel és az állatgondozással kapcsolatban, ért az üvegházakhoz, a csemete- kertészetekhez, az építőiparhoz és a hajógyártáshoz. Cipőt, arckrémet, babpürét előállító gyártósorokat látogat, és ki sem fogy az utasításokból. Gondolatai vannak a zenéről, az építészetről és a sportról. Katonai zseni, aki egyszerre irányítja az atom- és rakétaprogram folyamatát, valamint a hagyományos tengeri és szárazföldi gyakorlatozást. Nincs más nézőpont. Internet-hozzáférése sincs senkinek, leszámítva a Kim Dzsongun által kiválasztott maroknyi kiváltságost. A mobiltelefonok nincsenek kapcsolatban a külvilággal, nincsenek szamizdat újságok, nincs graffiti, mi több, nincs egyetlen ismert másként gondolkodó sem az egész országban.”