Világvége II. - Csonkamagyar patológiák (2010-2019)

Világvége II. - Csonkamagyar patológiák (2010-2019)

Kötetünk, Tamás Gáspár Miklós életműkiadásának második darabja, a szerző 2010–2019 között írt, főként magyarországi politikai, kulturális, gazdasági jelenségeket vizsgáló szövegeiből válogat. A jelen krónikájaként olvasható írások a Nemzeti Együttműködés Rendszerének hatalomra jutását és megszilárdítását, kisebbségellenes alkotmánymódosításait, ortodox és unortodox jegyeket egyaránt hordozó gazdaságpolitikáját, az általa foganatosított perverz újraelosztást, a propagandisztikus médiaapparátus kiépítését tárgyalják, részletesen bemutatva az illiberalizmus sajátosan magyar hagyományát, egyben kortárs jelentését a posztfasizmus globális állapotában. Amellett, hogy a a szerző fokozatosan kidolgozza a NER nem liberális, azaz nem kizárólag a jogvédelemre koncentráló (de azt sem elhanyagoló), kritikai értelmezését, számos konkrét javaslatot tesz arra, hogyan lehetne a jelenlegi termelési rendszer fenntartása mellett is valódi(bb) demokratikus intézményrendszert teremteni Magyarországon – olyat, amelyben mindenki szava és közreműködése egyformán számítana a politikai közösségalkotásban –, ugyanakkor megmutatják az eredeti kommunista eszme (a magántulajdon, a bérmunka és az osztálytársadalom eltörlése) aktuális relevanciáját is. „A hanyatla´s e´s az a´te´le´se´bo?l fakado´ nihilizmus nem tesz leheto?ve´ egyebet, mint – ellena´lla´s helyett – a tehetetlen gyu?lo¨lko¨de´st. Az undor a dekadencia´ban mazochista e´lvezette´ va´ltozik. A magyarorsza´gi korma´nyrendszer pedig u´jabb e´s u´jabb indokot szolga´ltat az undorra, u´jabb e´s u´jabb bizonyi´te´kot minden erko¨lcsi indi´te´ku´ ta´rsadalmi ku¨zdelem hia´bavalo´sa´ga´ra, az a´ltala elrendezett e´let pedig a maga igazsa´gtalansa´ga´val e´s pe´lda´tlan i´zle´stelense´ge´vel elkeseri´t minden e´rze´kenyebb lelket s jo´ravalo´ kede´lyt. Evvel o¨ro¨ki´ti a´t o¨nmaga´t. Nehe´z elgondolni, hogy ez me´g tova´bb romolhat, pedig tova´bb fog romlani. Ege´sz Euro´pa – a to¨bbit most hagyjuk – rettento? a´llapotban van, de Magyarorsza´g ve´gromla´sa o¨sszeszori´tja patrio´ta szi´vu¨nket. (Patriotizmuson nem sovinizmust e´rtve, hanem a haza´nk sorsa ira´nti szenvedelmes e´s benso?se´ges e´rdeklo?de´st.) Az Orba´n-rezsim kialakula´sa e´s megszila´rdula´sa to¨rte´nelmi trage´dia. Nagyon sokan ta´mogatja´k, de hiszen ene´lku¨l ez a sorsfordulo´ nem is lenne tragikus. Ta´rsadalmunk kedvetlenu¨l e´s passzi´van (egy jelento?s kisebbse´g meg lelkes egyete´rte´ssel) rendeli ala´ maga´t ennek az undok e´s kaotikus uralomnak [...], amely a ko¨ze´poszta´lynak le´tbizonytalansa´got e´s keseru?se´get, a magyar szege´nyeknek pusztula´st hoz. Mine´l tova´bb tart, anna´l rosszabb mindenkinek. S ha fo¨lbomlik me´gis, u´jabb zu?rzavarok e´s nagy bajok ele´be ne´zu¨nk.”