Forgácsok a földön - Jegyzetek magyarságról, művészetről, népművészetről és a közéletről

Forgácsok a földön - Jegyzetek magyarságról, művészetről, népművészetről és a közéletről

Ez a könyv két részből áll. Az első részben nyomtatásban már megjelent írások sorakoznak, amelyek korábban feljegyzett gondolatokból építkeznek, s a szerző formálta őket kisesszé formátumúvá. Csoóri Sándor adta a Görömbei András által szerkesztett kötet címét: Forgácsok a földön. A címeket római számok pótolják. A könyv második része – alighanem majd az olvasók ítélete szerint is – valódi újdonság, merem mondani: felfedezés. Ugyanolyan alapjegyzetek ezek, mint amilyenekből a kötet első része áll, de az ezredfordulón Csoóri Sándor a most először megjelenő „forgácsokat” valószínűleg későbbi feldolgozásra tartotta alkalmasnak. 2010-ig még tovább folytatta a jegyzetek gyarapítását. Újabb és újabb füzeteket nyitott, de a régieket is elővette, ha odaillő gondolat fogalmazódott meg a fejében. 2010-ben hagyta abba ezt. És még sok minden mást. A világon ma mindenki politizál. Kivéve a csecsemőket és a halottakat. Életszükséglet ez, vagy életszokás? A szabadság eltömegesedésének a következménye? Netán a sok-sok egyetemes tévhit örökségét átvevő újabb vallás?Machiavellitől Saint-Just-ön át, mondjuk Churchillig, De Gaulle-ig a Politika még komolyan őrizte rideg célszerűségét, fennköltségét, azt is mondhatnám, hogy tartását. A második világháború után azonban sokat veszített belőle. Meghódította a középszerűség, a tüntető gyakorlatiasság, újabban pedig a korrupció fenyegeti. Az egyetemessé váló alvilág nyomulása.Istentagadás? Persze, persze, miért ne lehetne ilyen is? De ha ez lehetséges, sőt bizonyos filozófiák szerint szükséges is, miért ne lehetne ugyanilyen alapon magát a hitetlenséget is tagadni? A közönyt, a semmit, a barbár hápogást minden jó szándék ellenében, vagy a szörnyű eltömegesedést, amely emberi mű és sokkal súlyosabb következményei lehetnek, mint az istenhitnek?Hiába áll föl a dobogóra időnként egy-egy kétségbeesett gondolkodó és történelmi példákra hivatkozva, hiába jelenti ki, hogy amíg egy országnak nincs életrevaló szellemi élete, intelligens kormányai se lehetnek, kijelentése addig él csak, amíg megfogalmazza, mert véleményét a megvadult tömegként rohanó események és napihírek, pillanatok alatt halálra tapossák.Az ember elszenvedi a befeketítést és megpróbálja magát az irodalom révén kivágni ebből a mocsárból, kátyúból.Megvan bennem a távolmaradás hajlama az elkötelezett íróságtól, de képtelen vagyok azt gyakorolni.Népben, nemzetben gondolkodni talán mást és többet jelent, mint logikusan gondolkozni.