Reményik Sándor huszonöt legszebb verse

Reményik Sándor huszonöt legszebb verse

Reményik Sándor (1890–1941) az erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Kolozsváron született, iskoláit is itt végezte. Első költeménye 1916-ban jelent meg. 1918-tól az Erdélyi Szemle című folyóiratnál dolgozott, mely 1921-től Pásztortűz néven működött tovább az ő főszerkesztősége alatt. Életének és verseinek fő vezérfonalai mindig is kereszténysége, magyarságtudata, az erdélyi múlt és identitás voltak. Reményik Sándor a magát gyötrő, magát sorvasztó, magával elégedetlen lelkek közé tartozik. A mélységekből kiált a magasságok felé. Önelemzés, lélekvizsgálat, belső harcok, rejtett igazságok, sok borús pillanat, olykor egy-egy megrázó vallomás: ezek a vonások bontakoznak ki lírájából. Intellektuális költő. Gondolati gazdagsága hangulatainak mélységében olvad föl, megfigyelései a befelé néző ember lelki tusakodásain keresztül szűrődnek át. Vallásos hite nem szorosan protestáns megnyilatkozás. Bár szellemében sok van a protestáns keresztyének felfogásából, elkerüli a dogmatikus tanításokat. Lelke a született istenes lélek áhítatával szárnyal Isten trónusa elé, hogy megtisztuljon, s megközelíthesse az örök titkokat. Ebben a kis kötetben Reményik Sándor huszonöt legszebb versét találja az olvasó. A Trianon előtti és utáni erdélyi költői sors rajzolódik ki bennük, annak minden fájdalmával és szépségével együtt.