Sziddhárta

Sziddhárta

"Homályos és torz az akarat pillantása. Csak amikor nem kívánunk semmit, csak amikor tekintetünk tiszta szemlélődésbe kezd, akkor tárul fel előttünk a dolgok lelke, a szépség. Ha szemügyre veszek egy erdőt, amelyet meg akarok vásárolni [...], akkor nem az erdőt látom, hanem csak az akaratomhoz, terveimhez, gondjaimhoz és pénztárcámhoz mérem... Ha azonban nem akarok tőle semmit, ha "önfeledten bepillantok zöld mélységébe, erdővé, természetté és növényzetté válik, és megnyílik szépsége [...] Mert a szemlélődés nem kutatás vagy kritika, semmi más, csak szeretet. Lelkünk legmagasabb és legkívánatosabb állapota: a vágyakozástól megszabadult szeretet."

Ezzel a szeretettel szemléli a megvilágosodott Sziddhárta a világot, amikor a történet végén Govinda, Sziddhárta árnyéka és barátja harmadszor visszatér hozzá, hogy amint homlokon csókolja a megvilágosodottat, maga is megtapasztalja a mindent átfogó, nagy egységet, amelyben a mulandó, örökösen áramló létezést az örök lét fogja át és tartja össze a víznek, mint egységszimbólumnak bölcsen mosolygó maszkjában.

A borítón Jayantha Gomes Sziddhátra ébredése és átkelés a folyón című akvarelljének részlete látható. Jayantha Gomes Srí Lanka-i születésű képzőművész, író, zenész. 1978 óta rendszeresen jelentkezik kiállításokkal Európa, Ázsia számos országában és az Egyesült Államokban. 1986 óta Calwban, Hermann Hesse szülővárosában él és dolgozik. 1993-ban illusztrálta Hermann Hesse Sziddhárta című művét. Több nemzetközi díjjal tüntették ki. Srí Lanka első művészeként 1999/2000-ben felterjesztették a legrangosabb ázsiai kulturális díjra, a japán Fukoka Asian Culture Prize-ra. Sokéves művészi tevékenységéért és humanitárius elkötelezettségéért 2005-ben elnyerte Calw városának polgári érdemérem kitüntetését. Művészete alapvetően a buddhizmus filozófiájából táplálkozik. Műalkotásait elsősorban a harmónia eszméje jellemzi.