AZÉRT ÉLEK, HOGY ELMESÉLJEM AZ ÉLETEMET

AZÉRT ÉLEK, HOGY ELMESÉLJEM AZ ÉLETEMET

"Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogyan visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni". Ezzel a mondattal indítja útjára a Nobel-díjas Gabriel García Márquez hatalmas regényfolyamát a saját életéről. Ez a könyv az első 30 évének története, 1927-től az ötvenes évek közepéig.

1950-ben az akkor huszonhárom éves újságíró Gabriel García Márquezt felkeresi édesanyja, hogy tartson vele az észak-kolumbiai Aracatacában eladni a nagyszülői házat. Az utazás élményei adják a kezdő lökést a visszaemlékezéshez.
Megismerhetjük a kis Gabo gyermekkorát és serdülőéveit, a nagyszülőket, akik nem kisebb szerepet kaptak a márquezi regényvilágban, mint a Száz év magány José Arcadiója és Ursula Buendíája. A szerző idegenvezetésében csodálhatjuk meg Macondo, vagyis Aracataca utcáit és házait, a banánültetvények munkásait, valamint a Száz év magány és a Szerelem kolera idején nagy hatású alakjainak ihletőit.
A gyermekkor után, pedig a bogotai tanulóévek következnek, a jogi kar, az újságírás, és az elkerülhetetlen politika.