Acélzivatarban

Acélzivatarban

Az Acélzivatarban (1920) Ernst Jünger (1895–1998) egyik legismertebb, legendás műve, egyben a Nagy Háború egyik leghitelesebb frontregénye. A szerző a háború alatt végig naplót vezetett, regényében saját élményeit írja meg: egyetemi diákként, még szinte gyermekfejjel, tizenkilenc éves korában önként jelentkezett katonának, és a nyugati fronton végigharcolta a világháborút. A húszas években egyik vezető teoretikusa a „konzervatív forradalom”-nak. Ez a szellemi irányzat a weimari köztársaságot jobbról bírálta, viszont többnyire távol tartotta magát a nemzetiszocializmustól is. Hitler hatalomra jutása után Jünger fokozatosan belső emigrációba vonult.

Háborús tapasztalatait – a mérhetetlen szenvedéseket, a brutális eseményeket és olykor a már-már idilli pihenőnapokat – mindenféle álromantika és érzelgősség nélkül tárja az olvasó elé.

Az Acélzivatarban – Erich Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című nagysikerű regénye mellett – az első világháború egyik Németországban több kiadást is megért alapműve, magyarul most jelenik meg először.

„A legszebb háborús regény, amit valaha olvastam” – írta róla André Gide.

Jünger munkásságát rangos kitüntetéssel ismerték el, 1982-ben Goethe-díjat kapott. 1984-ben, az első világháború kitörésének 70. évfordulóján – a német–francia megbékélés jegyében – a verduni csatatéren együtt tisztelgett Kohl kancellárral és Mitterrand elnökkel az áldozatok emléke előtt.