HAZATÉRÉSEM NAPLÓJA

HAZATÉRÉSEM NAPLÓJA

Nehezemre esik ezeket a tárcákat írogatni. A tárcaíró legyen járatos országa és a világ dolgaiban, sőt tudjon róluk többet, mint az olvasói, különben minek olvasnák a szövegeit. Velem viszont éppen fordítva van: minden olvasó többet tud, mint én. [i?1] A távollét, hosszú vagy rövid, mindig visszavonhatatlan, nem lehet később pótolni az elmúlt idő tanulmányozásával. Csak az tartozik a valósághoz, aki napról napra részt vesz benne. És milyen valósághoz tartozom én? vívódik SA‚awomir Mroüek, aki harminchárom évi emigráció (előbb Párizsban, majd Mexikóban) után visszatért Krakkóba. A mai lengyel embernek az a bajai?1 hogy elveszett vagy meggyengült az identitása. No, ebben testvérek vagyunk! Én sem tudom már, ki vagyok, és hol a helyem a kozmoszban, sőt azt se tudom, létezik-e még a kozmosz, és néha gyanakszom, hogy már csak a káosz igazgat bennünket. Minden bizonytalansága és félelme ellenére Mroüek, a tizenhét Mexikóban, és a hetvennyolc, már Krakkóban írt tárcájában szinte a tudós pontosságával ad látleletet a mai nem túlságosan vonzó világról i?1 a plázakultúráról, a reklámról, a média mindenhatóságáról, a jobb- és baloldaliságról, a korlátoltságról, az emberi természetről, megkísérli összegezni az egymástól időben és térben távoli két világban gyökerező tapasztalatokat. Kristálytiszta mondatok, lényegre törő fogalmazás, éles szemű megfigyelések, végtelen bölcsesség s mindezek mélyén persze ott rejtőzik a jól ismert, utánozhatatlan mrozeki humor.