BECSÜLET

BECSÜLET

Elif Shafak legújabb keleti-nyugati története a fenséges Eufrátesz folyónál kezdődik és végződik, ahol egy kurd faluban élt két ikerlány. Arrafelé "a "becsület" nem csak jelző volt, névként is használták. Az ember adhatta a Becsület nevet a gyermekének, feltéve, hogy fia született. A becsület és a tisztelet a férfiak tulajdonsága volt. Az idős, a középkorú, a fiatal, sőt még a tejszagú csecsemő fiúnak is kijárt a tisztelet. A nőknek viszont nem. Nekik egy másik szó jutott osztályrészül: a "szégyen." Az egyik ikerlányt feleségül vette egy török fiú, és Isztambulba, majd Londonba vitte. Ott reméltek új életet teremteni maguknak és gyerekeiknek, de akármilyen messzire utaztak, nem szabadulhattak a hagyományoktól, hiedelmektől és kötelességektől, amelyeket pedig maguk mögött akartak hagyni - a vérükben vitték magukkal. Ez az oka annak, hogy a Toprak család egyik tagja borzalmas gyilkosságra ragadtatja magát. "Amikor hétéves voltam, egy zöld házban laktunk. Az egyik szomszédunk, egy ügyes szabó gyakran verte a feleségét. Bár esténként hallottuk a kiabálást, az üvöltözést, a szitkozódást, reggelente úgy folytattuk az életünket, mintha mi sem történt volna. Minden szomszéd úgy tett, mintha semmit sem hallott vagy látott volna. Ezt a regényt azoknak ajánlom, akik hallanak és látnak." (A Szerző) Az isztambuli fattyú, a Szerelem és A város tükrei szerzője a legolvasottabb női író Törökországban. Műveit több mint harminc nyelvre lefordították. Isztambulban és Londonban él, férjével két gyermeket nevelnek.