Az égig érő fa /szellemi tanítások a magyar népmesékben i.

Az égig érő fa /szellemi tanítások a magyar népmesékben i.

A mese éppúgy az emberi lélek alapja és éltető közege, mint ahogy a termé­szet testünk táplálója és fenntartója. A mesék világában formálódtak egykor kultúrává az ember alapvető lelki törekvései és eszményei. Rajtuk keresztül figyelte, tanulta és értelmezte az ember az életet és azt, ami túlmegy azon. Ezeknek a meseelemzésről szóló írásoknak nem az a céljuk, hogy közöl­jék a mesék „megfejtését”, hanem inkább szeretnének kedvet csinálni ahhoz, hogy felnőtt fejjel ismét elővegyük gyermekkorunk népmesegyűjteményeit, és kíváncsian elkezdjük azokat újraolvasni: vajon mit mondanak, mit üzennek ezek a mesék ma számunkra? A mesék mélyebb értelme mindig rólunk, saját életünkről szól. Mi magunk vagyunk a hős királyfi, aki szembenéz a kihívásokkal és hetedhét országon át mindenféle veszéllyel megküzd, hogy elnyerje a királylány kezét, megszerezze az aranyalmát vagy visszahozza a Napot és a Holdat, amit a sárkány rabolt el az égről. De mi vagyunk a mese összes többi szereplője is, s bennünk található meg az a mitikus tér és mindazok a csodálatos dolgok, melyek közegében a mesék cselekménye játszódik.
A kétkötetes mű izgalmas szellemi kalandra hívja meg az olvasót, melyben fölfedezhetjük a népmesék mélyén húzódó személyes és spirituális vonatko­zásokat, s megtanulhatjuk, hogyan alakítsuk át ezen keresztül saját életünket is... egy mesévé.