Allah nem köteles ..

Allah nem köteles ..

"Kik tehát beállt gyerekkatonának az NPFL-hez. Lassanként elsajátította a fegyveres harc minden csínját-bínját. (Trükkjét.) Dörzsöltnek mondták. Aztán ez a szerencsétlen small-soldier, éppen azért, mert valóban dörzsölt volt, megpróbálta elvágni két menekülő fickó útját. És rálépett egy aknára. Rögtönzött hordágyon vittük be a faluba. Odatámasztottuk egy kunyhó falához. És magára hagytuk. Egy forró délutánon magára hagytuk a haldokló Kik kapitányt egy ótvaros faluban, kiszolgáltatva a hamarosan visszatérő falusiak kénye-kedvének. A jogos bosszúvágytól égő falusiak kénye-kedvének, mert ez már csak így megy a törzsi háború sújtotta vidékeken: Allah akarata, hogy a szerencsétlen kölyök ilyen rettenetes véget érjen. És Allah nem köteles méltányosnak lenni az e világi dolgokban, nem köteles igazságosnak lenni minden teremtményével.
Én sem, én sem vagyok köteles mindezt elmondani, elmesélni, hogy milyen kutyának való élet jutott nekem, nem vagyok köteles a szótáraimat lapozgatni, hogy érthetően mondjam el, ami kikívánkozik belőlem. Elegem van; mára befejeztem. És mindenki húzzon el a jó büdös francba!
Walahé (Allah nevére)! Faforo (az apátok tökét)! Nyamokodé (a fattyú életbe)!"

A híres elefántcsontparti író, Ahmadou Kourouma hátborzongató pikareszk regénye, amelynek narrátora és főhőse egy kisfiú, aki kis társaihoz hasonlóan fegyverrel és kábítószerrel túlságosan is ellátva, mégis teljesen védtelenül bolyong a törzsi háborúk dúlta, banditáktól hemzsegő országban, az egészen közeli múltban játszódik, oly korban, melyben a mészárlások szomorú hősei – tízéves gyerekek. Ahogy minderről Birahima mesél, attól megfagy a vér az ereinkben, olykor mégis nevetni kényszerülünk, miközben a kezünk ökölbe szorul.