A SPANYOL GRÓFNŐ

A SPANYOL GRÓFNŐ

Elena grófnő a második világháború éveiben az olasz és a német titkosszolgálat engedelmes eszközeként a férjétől kapott villában a náci főkolomposok által összerabolt gyémántokat rejtegeti, de közben ugyanott zsidó gyermekeket is bujtat az Észak-Olaszországot elözönlő németek elől. Ilyen nincs, és mégis elhiszed, hogy megtörtént, pedig háború és szerelem, kaland és szenvedély még így is csak kulissza az ifjú grófnő igazi drámájához képest, mely egy apácazárdában kezdődik a múlt század harmincas éveiben, ahol zsarnoki hajlamú apja, Morante gróf tartja a spanyol polgárháború kitöréséig, amikor is üzleti érdekből egy olasz kalandor karjaiba löki. Ám, ahogy előrébb jutunk a grófkisasszony sorsának megismerésében, kiderül, hogy minden, amit ez a fiatal teremtés csinál, egyetlen célt szolgál: az ugyancsak Morante gróf által elrabolt és titkos helyre költöztetett törvénytelen gyermekének visszaszerzését. A hajmeresztő fordulatokkal teli történetet a szerző a már idős Elena grófnő sevillai otthonában hallottak és a tőle kapott naplójegyzetek alapján írta meg. A spanyol grófnő nem egyszerűen háborús kalandregény, noha ebben a műfajban is minden összehasonlítást kiáll annak legnagyobb amerikai és brit mestereivel. Csakhogy egyvalamiben, Elena jellemfejlődésének ábrázolásában a szerző a műfaj elitje előtt jár: a kötet végére érve az olvasó aligha fog vitatkozni azzal a merésznek tetsző állítással, mely szerint: „Lehetséges, hogy a háborúk is a női lélekben dőlnek el”.