A LÉLEK NULLA FOKA /ÚJ VIZEKEN

A LÉLEK NULLA FOKA /ÚJ VIZEKEN

"Ezekben a versekben olyan erővel van jelen az életidegenség, mintha nem is életérzés vagy léttapasztalat lenne, hanem romboló természeti jelenség. Olvasóként léptennyomon belebotlunk dúlásának nyomaiba, de nem kell vele megküzdenünk. A versek hősének azonban igen.
Le kell győznie és megneveznie. A megnevezéshez többféle nyelvet beszél és kever össze, a miszticizmusét, a buddhizmusét, a hinduizmusét, a sci-fiét, vagy egyszerűen a keresztény üdvtörténetét. Ahogy ezeknek a világoknak a kelléktárához nyúl az alkotó is, aki berendezi a porondot, ahol a küzdelem zajlik. A fiatal Kemény István világára hasonlít Tóth Imréé, csak annak ironikussága, játékossága helyett itt a reménytelenség süvít a sorok között. A versek hőse úgy küzd a Névért, mint valami tárgyért: birtokolni akarja. Ami eleve kudarcra ítélt vállalkozás nem is lesz az övé soha. Marad a szenvedés, az állandó küzdelem. Ha a hős magányán ablak nyílik, nem a másikra lát rá, hanem egy korábbi életére, egy korábbi magányára. "Omlanak alá az egek szakadatlanul. Azóta is. Szakadatlanul." Férfias olvamány, csak ajánlani tudjuk." Kun Árpád