Bejelentkezés
Árukereső, a hiteles vásárlási kalauz
Kategóriák
Segíthetünk?
Kérdése van, elakadt a rendelésben?
Segítünk! Telefon: (+36-1) 370-55-40
Hírlevél
"A néma mesterektől sokat lehet tanulni." /magyar közmondás/




Facebook oldalunk
Nálunk bankkártyával is fizethet!
Kártyás fizetés szolgáltatója:

Elfogadott kártyák:

Bankkártyás fizetés feltételei
Bankkártyás fizetés gyakran ismételt kérdései
Árukereső.hu Árukereső, a hiteles vásárlási kalauz
Lőrincz Judit Lívia: Pufi Kandúr és a Bitang Banda
-62%


cím: Pufi Kandúr és a Bitang Banda
szerző: Lőrincz Judit Lívia
kiadó: Studium Plusz
kiadás éve: 2011
súlya: 290 gramm
Dimenzió: 210 mm * 230 mm * 10 mm
Terjedelme: 48 oldal
ISBN: 9786155054358
   
ára: 2599 Ft
kedvezmény: 62%
internetes ár: 990 Ft
   
Belelapozás

– Izé, szia, én Pufi Kandúr vagyok.

– Tudom – felelte a cicalány. – Mindenki tudja.

– Mindenki? – csodálkozott el Pufi. – De hát ki mindenki? Akik itt laknak?

A cicalány megvetően prüszkölt egyet.

– Dehogy! Az emberek nem számítanak mindenkinek. Csak a macskák. Minden macska tudja, hogy te vagy Pufi Kandúr: én, a Műhelymacska, Haver, Ciceró, Pitypang és a többiek is, mind. Az egész macskabanda. Az első pillanattól figyelünk, ahogy betetted a lábad a környékre, a kisfiúval és az anyukájával. Ez ugyanis a mi területünk, és szeretjük tudni, hogy ki jön-megy itt.

Pufi megdöbbent. Valakik figyelik minden lépését, és ő még csak észre sem vette. Hirtelen feltámadt benne a kíváncsiság. Jonatánnal és Jóska papával nagyon jó barátkozni. Ők a legjobb barátai. De cicákkal is szívesen barátkozna. Egy jó kis éjszakai séta és éneklés a háztetőkön… sajnos, erre sem Jonatán, sem nagypapa nem igazán alkalmasak. Jonatán még csak-csak benne lenne, de nagyi úgysem engedné… De ezzel a csinos cicalánnyal igazán romantikus lenne!

Amikor Pufi idáig ért a gondolatmenetben, a vörös cica hátat fordított, és egy kecses szökelléssel eltűnt a kerítés túloldalán.  Pufinak több se kellett, utána vetette magát.

– Hé, várj! Ne menj még el! – szaladt volna a cicalány után, de ekkor egy komoly képű, fekete macska állta útját.

– Stop! Ez innen már a mi területünk. Csak az léphet be ide, aki közénk tartozik.

– Közétek? Ki az a ti? És egyáltalán, ki vagy te? Azt akarod mondani, hogy nem mehetek át a szomszéd kertbe?

– Én Ciceró vagyok. És igen, pontosan azt akarom mondani. Ahhoz, hogy szabadon járhass-kelhess a környéken, csatlakoznod kell a macskabandához.

– Milyen macskabandához?

– A KÖMAB-hoz.

– Mi?

– A környékbeli macskák bandájához. Amint azt már Berkenye is mondta – nézett abba az irányba, amerre a vörös cica eltűnt –, mi, környékbeli macskák egy macskabanda tagjai vagyunk. Mi ügyelünk a környék rendjére. Itt csak olyan macska jöhet-mehet, aki elfogadja a szabályainkat.

– Én elfogadom, csak hadd menjek Berkenye után! – iszkolt volna tovább Pufi, de a fekete macska megállította.

– Nem valami bölcs döntés olyan szabályokat elfogadni, amiket nem is ismersz.

– Jó, jó, akkor ismertesd őket gyorsan, hogy bölcsen elfogadhassam, és mehessek Berkenye után!

Ciceró megcsóválta a fejét.

– Ez nem így megy. El kell jönnöd egy gyűlésre. Ott kapsz három feladatot. Ha ezeket sikeresen megoldod, és ezzel bizonyítod, hogy érdemes vagy a bandatagságra, akkor megtudhatod a szabályainkat. És ha elfogadod őket, akkor lehetsz a banda tagja.

– És mi van akkor, ha nem tudom megoldani a feladatokat? Vagy ha mégsem fogadom el a szabályaitokat?

Ciceró kérdőn sandított Pufira.

– Szerinted? 

Életrajz

Lőrincz Judit Lívia önéletrajz

 

1971. február 11-én születtem Budapesten. Életem első két évtizedét írógépkopogásban töltöttem, mert apukám otthon dolgozik, és lassan kialakult bennem az elhatározás, hogy író soha nem leszek. Anyukám viszont – a türelem élő szobra – végigolvasta nekem és az öcsémnek a gyerekkorunkat.

Általános iskolában még a technika és a rajz volt a kedvenc tantárgyam. A magyar irodalommal szemben meglehetősen ellentétes érzelmeim voltak, fogalmazásokat írni és olvasni – persze, hogy nem a kötelező olvasmányokat – imádtam, verset és életrajzokat bemagolni viszont rettentően utáltam. Gimnáziumban már egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem a vizuális művészetek felé sodródom. Igaz, minden anyaghoz szívesen nyúltam, kollázsokat készítettem, fényképeztem, de rajzolni és festeni nem szerettem, ami pedig ugye, a vizuális művészetek alapja.

1989-ben leérettségiztem, tettem egy rövid kitérőt az idegenforgalmi tanulmányokban – amely alatt rájöttem, hogy ez egyáltalán nem nekem való –, majd a szegedi József Attila Tudományegyetem spanyol szakára mentem tanulni, végül az ELTE BTK portugál szakán diplomáztam 1996-ban. Az egyetem alatt mi még kézzel írtuk a házi dolgozatokat, de amikor ínhüvelygyulladásom lett, egy műszakira járó barátom segítségével megvettem életem első számítógépét.  Ez komoly áttörés volt, de még mindig tartottam magam ahhoz az elhatározáshoz, hogy író nem leszek, mert akkorra már azt is felfogtam – hiszen közelről láttam –, hogy ez mennyi munkával jár. Olvasni azonban továbbra is imádtam, mesét, ponyvát, klasszikusokat, bármit, de elsősorban és mindenekfelett sci-fit.

Hálával tartozom Bánki Évának, aki a portugál szakon tanított – és valószínűleg már nem is emlékszik rám –, mert a belőle áradó hozzáértés, a lelkesedés és szenvedély az irodalmi szövegek iránt, többet ért minden ténynél, amit órán meg lehet tanulni. A mai napig úgy gondolom, hogy az édesapám tanított meg írni, az édesanyám oltotta belém az olvasás szeretetét, és Bánki Éva tanított meg igazán olvasni.

Ugyanebben az évben másoddiplomát szereztem újságírásból az ELTE Szociológiai Intézetében.

Diploma után a médiában helyezkedtem el, az azóta már megszűnt M-Sat televíziónál a Nickelodeon gyerekcsatorna beindításán dolgozó stáb tagja voltam. Írtam a leveleket a gyerekeknek a Zöld Tündér nevében, fordítottam a sorozatok szövegeit, szerveztük a szinkront és az adást, nagyon jó munka volt. Később külsősként próbálkoztam különböző műsorgyártó cégeknél, de az elhivatottságom nem volt elég erős ahhoz, hogy az ottani zűrzavaros állapotokat és financiális problémákat túlélje.

Így hát a könyvkiadásban kezdtem el tevékenykedni. Közben a legjobb barátnőmmel, aki rajzfilmrajzoló, azon viccelődtünk, hogy egyszer csinálunk majd egy mesekönyvet, amit én írok és ő rajzol. (Nem gondoltuk komolyan.) Aztán elolvastam egy mesekönyvet, amire azt találtam mondani: „Én ennél jobbat is tudnék írni”. És innen kezdve már nem volt visszaút. 2000-ben jelent meg első mesekönyvem „Balambér, a bálnaborjú kalandjai távoli tengereken” címmel, majd a „Balambér és Bonifác, a csavargó bálnaborjak” című, és egy verses kifestő „Balambér és cimborái” címmel. Igen, a barátnőm készítette hozzá a rajzokat.

Ezután hosszú kihagyás következett, mialatt gyerekeket szültem és elindítottam őket óvodába, iskolába, és valahol ezenközben még férjhez is mentem. Mire sikerült végre kialudnom magam és energiát gyűjtenem az újrázáshoz, eltelt jó pár év. Az újrakezdést a Pagony Könyvkiadónál 2010-ben megjelentetett „Autósmesék” című antológiában a „Zápor Jóska” című rövid mese jelentette. Közben folyamatosan kerestem azt a kiadót, akinek a profiljához passzolnak a történeteim, és akivel egyetértünk abban, hogy milyen is egy szép, jó és – legyünk egy kicsit realisták is – eladható mesekönyv. Így találtunk egymásra a Studium Plusz kiadóval, ahol 2011 októberében útjára indítottuk a Pufi Kandúr sorozatot.


Pufi Kandúr új otthonában békésen éli a házimacskák kényelmes és kissé unalmas életét. Ám amikor egy vörös cicalány meglátogatja, fenekestül felfordul minden: Pufi rájön, hogy a kerten túli világ nagyon is vonzó, és megpróbál csatlakozni a környékbeli macskák bandájához. De ahhoz, hogy bevegyék, kemény próbát kell kiállnia. Szerencsére mindig számíthat barátai - Jonatán és Jóska papa - segítségére.

Szállítási idő: 2 munkanap

Mai aktuális
2018. 6. 23., szombat, Zoltán napja van.
Holnap Iván napja lesz.
Felhős és napos12 °C, Felhős és napos
likeikon